Alsószölnök Vas megyében, Szentgotthárdtól hét kilométerre, az osztrák határ mentén fekszik. Szlovének, németek, magyarok és cigányok lakják. Itt lép a Rába Ausztriából Magyarországra. Alsószölnöknél ömlik a folyóba a szlovéniai Trdkovo településen eredő, Felsőszölnököt és Alsószölnököt átszelő Szölnöki patak (Seniski potok, Ober Zemming Bach). Mellékága a Cselin-patak. A Disznó-patak (Svinski potok, Saupoh) a hagyomány szerint onnan kapta a nevét, hogy a szentgotthárdi csata idején sok török belefulladt. 

Alsószölnök egész területe Magyarország legnagyobb tájvédelmi körzete, az Őrség Tájvédelmi Körzet, illetve a három ország határán átnyúló Őrség-Raab-Goricko Naturpark részeként természetvédelem alatt áll. Sok ritka növény (mohafajok, korpafűfélék, páfrányok) található itt. Gombában is gazdag, leginkább a vargányát, rókagombát és galambgombát szedik. 
Az emlősök közül a Rábában fel-felbukkanó ritka, védett vidra (Lutra lutra) a legjelentősebb. Az 1990-es évek elején megjelent a hód (Castor sp.), de aztán nyomtalanul eltűnt. Magát az állatot nem észlelték, csak jellegzetes rágásának a nyomait találták meg Alsószölnök közelében.

A területet eredetileg átjárhatatlan erdőség borította, néhol megszakítva mocsaras részekkel. A szántók és a rétek az egykori erdők helyén jöttek létre. Az agyagos, kavicsos talaj nehezen nyeli a vizet. Ezért a szántóföldeket keskeny sávokban (bakhátra) szántották. Az esővíz a barázdákba szivárgott be, ahol nem árthatott a vetésnek.

Alsószölnök gazdasági helyzetére 1989-ig nagy hatással volt periférikus, osztrák határ melletti fekvése is. Az 1960-as évekig az itt élők szinte kizárólag földműveléssel, állattenyésztéssel és kézművesiparral foglalkoztak. Jövedelmüket idénymunkán egészítették ki. Az 1950-es évekig jelentős volt az almatermesztés. Alsószölnökön a környékbeli termést is felvásárolták. Már az 1900-as évek elején volt a faluban uradalmi faiskola. A Szent-Gotthárd című újság 1900. március 4-én megjelent számában található reklám szerint naponta lehetett vásárolni a "kiültetni való nemes fajta alma és körtefa csemetéket."(2000 db volt belőlük) a gróf Taxis-féle alsószölnöki uradalmi faiskolában.
Az 1960-80-as években egyre több fiatal helyezkedett el a szentgotthárdi ipari üzemekben, ekkor a lakosságára a kétlakiság volt a jellemző. 1960-ban a földek többsége az állami gazdaság tulajdona lett. A részben szórvány-, részben utcás település házai a Rába jobb partján elterülő völgybe és a dombok oldalába épültek. A Fő út mellett fekvő faluközpontban található a templom, a plébániaház, a tűzoltószerház, a vegyesbolt, a vendéglő, a körzeti orvosi rendelő, a kultúrház és az önkormányzati hivatal.

Kezdetben faragott gerendákból összecsapolt boronafalú házakat építettek Alsószölnökön. Kívülről betapasztották, majd bevakolták őket. A 19. sz. elejétől jelennek meg a földből döngölt vagy földlabdákból összerakott, ún. fecskerakásos falú házak. Téglából az 1930-as évek óta építkeznek. Az utolsó boronafalú házat 1956-ban bontották le, 1988-ban még volt füstöskonyhás ház a faluban. A két világháború között - májustól augusztusig - az egészséges levegő és a szép táj sok nyaralót vonzott a Fenyveslak elnevezésű Götz-féle nyaralótelepre. A ma már lakatlan Götz-major területe és a Tanya nevezetű falurész közigazgatásilag ma is Alsószölnökhöz tartozik. A tizenöt ház lakóinak többsége Felsőszölnökről származik. Ez a házcsoport közvetlenül érintkezik az utolsó felsőszölnökivel. A következő alsószölnöki pedig három-négy kilométerre van. Ezért a "tanyasiak" Felsőszölnökre járnak boltba, kocsmába, templomba és ott is temetkeznek.

A Szentgotthárd környéki szlovénekre jellemző, hogy az egyénnek vezetékneve (imé po pisávi), keresztneve (krstno imé), házneve (iz/i/no imé) és ragadványneve (conarsko imé) van. Alsószölnök lakói is elsősorban háznevükön ismerik, nevezik és szólítják egymást. Alsószölnök házneveit Glanz Lászlóné gyűjtötte össze: Anzosni, Babini, Bajcovi, Bazurini, Bedasovi, Blazini, Breznjek, Deker, Djagerski, Djergus, Djousovski, Djuka, Djulas, Djürini, Douc, Kocav, Douverni, Eizistanovi, Flisarski, Franklini, Fuksina, Meca, Fuksini, Gauserni, Gmandlini, Gredliski, Gricerski Gross Francli, Gubini, Gumilarski, Heiflemoher, Höla Hanz, Hugovi - Bajcovge, Jakobski, Kadlini, Kadliski, Kiverski, Kmondlini, Konc, Kocav, Köles Blinc, Prodarski, Launovi, Lazkini, Maksini, Mali Fidlerski, Margercini, Melmauerovi, Milikini, Miska susta, Palencko - Sina - Frenckovi, Pasicnjek, Reinekovi, Sabojlini, Sigli, Spodnjini, Strük, Tislerovi, Vankasni, Vankasni, Vegmajherovi, Vincekni, Vorgrinjini, Vrablini, Vrnjini, Saniccivi, Sani, Snepovski, Sousterni-Marcinkini, Starcini, Stevakni, Stevlevski-Neupaurski, Stumliski, Sujsterni, Süterni, Svejcer, Zebini-Zebasni.

A második világháború végéig határátkelő is volt itt az ausztriai Neumarkt (Farkasdifalva, Zenavci ) és Mogersdorf (Nagyfalva, Modinci) felé. A települési önkormányzat kezdeményezésére 1991 óta ezeket többször ideiglenesen megnyitják.