MEGGYESKOVÁCSI

A jelenlegi Meggyeskovácsi község korábban több kisebb településből állott. Ezek a következők voltak: (Rába)Kovácsi, Egyházszeg, Czomaháza, Balozsa és Meggyes. Több falu egyesítése és Czomaháza megszűnésének következtében Rábakovácsi és Balozsameggyes falvak jöttek létre, majd ezek egyesítéséből jött létre 1970-ben Meggyeskovácsi.
A település talaját az a rengeteg kavics jellemzi, melyet a Rába hordott ide, még a jégkorszak idején, amikor sokkal szélesebben hömpölygött, mint napjainkban. A Rába ebbe a vastag kavicsrétegbe vájta bele a későbbi medrét. Minthogy ez a szeszélyes hegyi folyó gyakran okoz árvizeket, azért közvetlen szomszédságát mellőzve, falvaink a Rába völgyét kísérő kavicsos lejtőre épültek. A település talaja termékeny, mert a Rába régi hordaléka és a sok évszázados művelés még ott is megjavította a talajt, ahol a kavics a felszín közelében jelentkezik.
A föld felszínére kerülő régi leletek arról tanúskodnak, hogy mostani faluink határai között, már az őskortól kezdve is jártak és éltek emberek.

1. Rábakovácsi

Első említése idején, 1251-ben, sőt már korábban is a vasvári vár-ispánsághoz tartozott. Királyi várjobbágyok lakták. Biztosra vehetjük, hogy a várispánság kovácsait telepítették ide és ezért kapta a Kovácsi nevet. Határának, a falutól távolabb eső északi részét, 1274-ben IV. László királytól a neves Ják-nemzetség tagjai, Ebed és Benedek fiai kapták, hűségük és vitézségük jutalmául. A Jáknembeliek kovácsi birtoklásáról azonban 1338 után már nem hallunk. De még velük egyidőben, 1329-ben, Kakas mester megnevezéssel megemlítenek egy másik kovácsi birtokost is.
Kakas mester kovácsi birtoka közvetlenül érintkezett Meggyes határával. Tehát Kovácsi falut és déli határát a Kakas család kapta valamelyik királyunktól. Valószínűleg a XIII.-XIV. század fordulóján. Feltehetően vagy az előbbi végén vagy az utóbbi elején. 
A családról még annyit tudunk, hogy Henrik fia András és László fia János, 1403-ban a trónkövetelő Nápolyi Lászlóhoz pártoltak. Így és ekkor vesztették el Kovácsit is. Volt birtokukkal pedig Zsigmond király, Pethő János és Tamás hűségét jutalmazta. Kovácsit is ők kapták.
A Pethő család a XVIII. század második feléig birtokolta Kovácsit. Bár férfiágon, Pethő Lászlóval már 1700 körül kihalt, a birtok azonban leány-ágon tovább öröklődött. Ezért a házasság révén idekerült új birtokosok is a Pethő családhoz tartoztak. Csupán kettőről nem lehetett megállapítani a Pethő rokonságot. Az egyik Jókai (Bankó) Miklós volt, akinek Kovácsi-ban 1692-ben 10 jobbágyát írták össze. Ezeknek 112 hold jobbágyföldjük volt. Jókai tehát valami nagyobb birtokkal rendelkezhetett itt. 1714-ben megemlítették, hogy zálogban használta.
A másik ilyen birtokos pedig Béri Balogh Ádám volt. Rákóczi későbbi híres brigadérosa. 1700-ban Kovácsiban lakott. Özvegye Festetics Juliánna, 1718-ban adta zálogba bodonszegi szabad és nemes házát, "fél helrül lévőt". Szántóval, réttel és minden haszonjoggal. Kovácsiban csak kisebb birtoka lehetett.
De van későbbi emlékünk is ezekből az időkből. 1716-ban Kovácsiban megalakult a tímárok céhe. Akkoriban volt itt a cipészeknek is céhe. Céh-zászlójukat még 1758-ban is a templomban őrizték. A cipészcéh azonban ekkor már nem volt önálló, hanem Vasvárhoz tartozott.
Kovácsi, talán kevéssel 1780 előtt, vétel útján a gróf Batthyány család kezébe került és az ikervári uradalom tartozéka lett.
Ebből az időből való a falu közepe táján ma is fennálló kastély. Állítólag gróf Batthyány József bíboros, hercegprímás építette.
1888-ban a belügyminiszter rendeletileg egyesítette Kovácsit és Egyházszeget.
1897-ben a balozsameggyesiek falujukban saját külön iskolát létesítettek. Ma is fennálló iskolájukat a rábakovácsiak 1906-ban már csak a maguk erejéből építették fel.
Az 1914-18. évi világháborúnak Rábakovácsiból 32 hősi halottja volt. Emléküket a falu harangtornyában elhelyezett márványtábla hirdeti.
A háború utáni földosztás és házhely-akció Rábakovácsiban 1925-ben ért véget. Czomaháza határát is ekkor adták el. Kovácsiak is sokan vettek belőle. 
A 30-as évek gazdasági válsága nagyon megviselte a községet. Szívós kitartással azonban ezt is átvészelte. Amire újra megindulhatott a felemelkedés útján, sajnos ránkszakadt a második világháború, rengeteg szenvedéssel és szomorúsággal. Rábakovácsinál 1945. márc. 28-29-én voltak harcok. Magyar, német és szovjet katonák estek el. Sőt a lakósságnak is volt 3 halottja és több sebesültje. Belövések és tűzvész következtében lakóházakban, melléképületekben és a háziállatok között nagy károk keletkeztek. A hadbavonulók közül 16-an nem tértek vissza. Mások megrokkanva, többek pedig csak hosszú hadifogság után kerültek haza.