SZENTGOTTHÁRD

Szentgotthárd Magyarország délnyugati csücskében fekszik, az Õrség kapujában, a Rába és a Lapincs folyó összefolyásánál. A Vendvidék központjaként Vas megye legdinamikusabban fejlõdõ települése. Lakossága nagyrészt magyar, de számottevõ nagyságrendben élnek szlovének és németajkúak is. 
A települést III. Béla király alapította 1183-ban, amikor francia cisztercita szerzeteseket telepített ide, monostort építve számukra, melyet Szent Gotthárd hildesheimi püspökrõl neveztek el.
A monostor mellett majorság létesült, ahol 1350-ig virágzott a feudális rendszerû mezõgazdálkodás. A település 300 évig a Széchy család birtoka volt. Vizesárokkal körülvett erõdítményét 1391-ben Széchy Miklós nádor, majd a Zrínyiek, Batthyányak építették.
A monostort is, az erõdöt is a Bocskai-felkelés idején az osztrákok felrobbantották, ezzel a szerzetesi élet megszûnt. 
A török elleni 1664. évi szentgotthárdi csata nemcsak az ország, de egész Európa politikájára hatással volt. Raimondo Montecuccoli császári tábornok 1664. augusztus 1-jén itt ütközött meg a Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt Bécs felé vonuló törökökkel. A hétórás küzdelem döntõ mozzanata volt, hogy a menekülõ törökök közül sokan belefulladtak a nagy zápor miatt megáradt Rábába. Sajnos a vasvári békében nem sikerült kihasználni a gyõzelembõl fakadó elõnyt.
Miután 1873-ban elkészült a vasútvonal Graz felé, megkezdõdött Szentgotthárd iparosodása is. A város gyors összeköttetésbe került a fejlettebb stájer tartománnyal és a Kisalfölddel. Ez a fejlemény hihetetlen gyors gazdasági és társadalmi fejlõdéshez vezetett Szentgotthárdon az 1800-as évek végén. Egymás után alakultak a gyárak, üzemek (Játékgyár, Dohánygyár, Óragyár, Selyemszövõgyár, Kaszagyár). A gazdasági fejlõdést követték a társadalmi változások: oktatási, egészségügyi intézmények jöttek létre, megerõsödtek a civil szervezõdések. A XX. század elsõ évtizedének végére Szentgotthárd pezsgõ kisváros lett, a megye legfejlettebb ipari struktúráját mondhatta magáénak.
A szentgotthárdi fejlõdés egyik mozgatója Széll Kálmán volt, aki elõbb a térség országgyûlési képviselõjeként, késõbb miniszterként és miniszterelnökként támogatta az elképzeléseket.
A város aranykora az elsõ világháborút követõ Trianoni békeszerzõdések után véget ért. Vonzáskörzetének nagy része külföldre került. A két világháború között stagnálás, a szocializmus elsõ évtizedeiben elsorvadás jellemezte a települést. Szentgotthárdot nem fejlesztették és intézményeit is fokozatosan elköltöztették.
Élénkülés csak az 1980-as évektõl jelentkezett. A monosotoralapítás 800. évfordulóján, 1983-ban városi rangot kapott a település. Az igazi fordulatot a rendszerváltozás jelentette. A város szabadabban tudta szervezni évtizedekig mesterségesen elvágott kapcsolatrendszerét. Ez elõször a kultúra, a sport területén hozott sikereket, de rövidesen a gazdasági eredményekben is tükrözõdött. Szentgotthárd kedvezõ földrajzi helyzete és a meglévõ magas szintû ipari kultúra vonzotta a külföldi befektetõket. 
A város vezetése felismerte a történelmi esélyét és nagyszabású infrastruktúra és iparfejlesztési programot indított el. A kilencvenes években kialakult a Szentgotthárd - Heiligenkreuz Határon Átnyúló Ipari Park, amely ma több mint 3000 fõ számára biztosít munkalehetõséget. Az iparfejlesztéssel párhuzamosan az intézményhálózat is bõvült, oktatási, egészségügyi és kulturális létesítmények sora újult meg. Szentgotthárd kereskedelme is felvirágzott a kiskereskedelmi és vendéglátó egységek gomba módra szaporodtak el a városban és a környéken. A kereskedelem és néhány szolgáltatás fejlodésének hátterében a nagyarányú osztrák és szlovén bevásárló turizmus állt.
Napjainkban a bevásárló turizmus jelentosége lecsökkent. Szentgotthárdnak és térségének egyre inkább a minõségi turizmus és más szolgáltatások irányába kell fejlõdnie. Az önkormányzat elokészítette a Termálpark programot, amely az elkövetkezõ idõszak meghatározó fejlesztési iránya lesz. Szentgotthárd ismét történelmi lehetõség elõtt áll. Az EU csatlakozást követõen visszanyeri több mint száz éve elvesztett vonzáskörzetét, ezzel elfoglalhatja helyét a magyar-osztrák- szlovén hármashatár térségében.