Rábaköz és környéke

HŐSÉGGEL BÍRKÓZVA
A Sobori utcák a júliusi hőségben üresek, némán ballag egy - egy madárka az asztfalton , ahol még csak kerékpárok porosodó nyomait sem látni Rábaszentandrás felől érkezvén a faluba.
A néhány száz lelkes településre jellemző , hogy adnak a külsőségekre az emberek ,hiszen minden porta előtt díszelegnek a virágok , a gondosan ápolt vrágoskertek jelzik a nyár meglétét. A hőség csak áramlik a légtérben , és közben néhány autó megy át Sobor községen keresztül , akik Győr felől próbálnak útjuk irányába térni Rábaszentandrás felé .

A padon , amely a Kossuth utcában található , - nem messze az evangélikus templomtól - , egy idős néni gondolkodóba esik , aki talán elmúlt éveiről tart elmebajnokságot magában . Mindenesetre nagyon gondolkodóba esik , észre sem veszi az arra járó idegent , aki szemrevételezve viselkedését , megy tovább az úton , gyalogosan rója a kilométereket, hogy minnél több részletet tudjon meg a falucskáról . A pillanatnyi helyzet a tétlenség , a hőség nem csalogatja ki az embereket otthonukból , és a délután négy óra még az állatok etetésével telhet el. Az autóbuszvárónál gyönyörűen megalkotott utcai pad árválkodik, nem ül rajta senki , pedig nagyon kis takaros készítmény , amit nem régiben helyezhettek el az autóbuszra várók számára. Jó célt szolgálhat egy kis megállásra, megpihenésre is , amit a falu belsejéből érkezők használhatnak ki igazán . A sportpálya is csendes , csupán néhány madárka tarja jónak a csivitelést, akik tollát a lenge szellő meg - megborzolja , de különösen nagy figyelmet nem fordítanak rá. A a Római Katolikus Templom harangja lágyan hangot ad, mint ha üdvözölné az arra járó újságírót , köszöntené az idegent.Nem messze tőle , egy kisfiú érkezik a rekkenő kánikulában , hogy szomját oltja , és tovább vigye a szomjoltó nedűt , kis kannájába vizet merít a helyi ártézikút hűvös vízéből.

KENYERES AUTÓ IS ÉRKEZIK A FALUBA
Az id ő múlásával a kenyeres autó is hallatja magát , a már megs zokott hangjelzésre kijönnek a házukban hűsölő emberek , mosolygós arccal , ismerősen köszöntik a sofőrt, aki pénzért cserében adja portékáját.A Sobori kastélyszállóban is csak kívülről nincs élet, bent azonban a megszokott kényelmi szolgáltatásokkal várják a vendégeket.Néhányan ismét úgy gondolták, hogy nem kellene a zsebükben hagyni a megtakarított forintokat , hiszen a kocsma ajtaja nyitva áll , és a bolt is várja a vásárlókat, ami előtt az eladó hölgy sepregeti a port.

Ahogy megyünk a falu belsejébe , látunk kerékpározó idősebb hölgyeket, nekik nem tűnik melegnek a hőmérő higanyszálán mutatott 32 fokos hőmérséklet , és csakúgy mint a sorok írója , az utcára merészkednek . A Rába - Folyó töltése előtt néhány férfi házának karbantartásán fáradozik , láthatóak rajtuk a forróság okozta izzadás jelei, meg is törölgetik arcukat , és bámulják feltűnően az arrahaladó újságírót. Nem szólnak semmit , csupán tekintetük mereven rászegeződik , és mint ha mondanák tekintetükkel : reméljük békés szándékkal érkezett.

MAGÁNTERÜLET A RÁBA FOLYÓ PARTJÁN

A közeli Rába - Folyó csendesen morajlik medrében , amikor a régi szabad - strand területéhez érkezünk , csodálkozva látjuk a sorompóval körbezárt területet, ahol ott díszeleg a sorompón a felirat: MAGÁNTERÜLET!A legszebb része a Rába Folyó partjának , és el van zárva az emberek elől , hiszen a magánterletre köztudottan csak a tulajdonos engedélyével lehet betérni . A szunyogoknak ez nem jelent gondot, volt belőlük bőven , elhatalmasodott rajokban próbálták akadályoztatni a szemrevételezést.Közben a levegő hőmérséklete nem csökkent , a száraz légben folytatva vissza az útat Rábaszentandrás irányában , a traktorok törték meg a csendet. Az aratással már végeztek a gazdák , a búza betakarítása ezen a részen már meg történt.

Sobor csendes településén takaros házikók és virágokkal gazdag utcák láthatóak , a temető mellett egy -egy tehén kérődzik , és szemmel láthatóan jól érzik magukat , dacolva a magas hőmérséklettel , a fű érintésével szájuk tágra nyílik , és gondosan rágják meg a zöldszínű növényt . A temetőben sírok halmaza , mint ahogy az minden temetőben lenni szokott, a rendezettség , a gondosság jellemző a helyszínre. Az elmúlt évszázad történelme van a helyszínen , vannak a 19. századból és sajnos léteznek a mai időszakokból sírok , amely az elmúlást erősítik meg az emberi tudatban.
GULYÁS ATTILA

vilaglap.hu