A minap Szilen jártam , körbe néztem azokat az értékeket, amelyek számomra az eltelt életem során , valamiféleképpen sokan jelentettek és a mai napig is fontosak.  Így voltam a templommal is , hiszen katolikus emberként - még ha nem is rendszeresen járok templomba - érdekelnek a körülötte történő események . Az újságírói munkámból adódóan is sokat vagyok ilyen környezetben , és számos alkalommal akaratlanul is párhuzamot vonok a templomok és templomok között. Értsék úgy , ahogy azt kell, aminek folyamán a templom állagát, külsejét és belsejének mélyebb megvizsgálását értem az utóbbi mondatomban.  Szilen a templomot ott jártam alkalmával egy kedves helyi asszony csinosította, és számos információt megosztott velem , arcán örömteli érzések láttak napvilágot.Elmesélte, hogy a településen is az iskolások és a felnőttek egyaránt nagy készülődésben vannak , a karácsonyi szokásos tennivalók nem engednek senkit sem pihenni . A szomszédos rábaközi településen, Vágon pedig a Betlehem az , amit érdemes megtekinteni , mert azt is nagy gondossággal készítették a helyiek, akik csakúgy mint a sziliek , szintén nagy várakozással tekintenek a karácsony időszakára, és szorgalmasan készülnek a pásztorjátékra, amit hagyományosan mindkét településen szenteste délután három órakor, és az éjfélimise előtt 23 órakor játszanak a ministránsok.  Az ünnepi készülődés és a településen élők a bizonyítékai annak a hagyománynak , amely nem hagyja elveszni a karácsony értékét, a szeretetet. Azt a nagy értéket, amit nem lehet kézzel érinteni , nem lehet ellopni a másiktól , hiszen a lelkünkben mutatkozik meg , és ad igaz utat a jövő irányába. A szeretet minden értékes ember szívében benne lakozik , akik mindvégig büszkén tudnak élni azzal az Istentől kapott ajándékkal , melyet egykoron az emberi faj kapott. Jézus születésének ünnepe minden katolikus hívő ember számára hatalmas öröm, a világ megváltásának létező ereje, mert Jézus születésével csoda történt , megváltotta a világot , annyira szerette az embereket, hogy kész volt meghalni értük a keresztfán.   Karácsony előtt, amikor a kisgyermekek ajándékaikat kibontva néznek a jövő felé, gondoljunk azokra az emberekre is , akik nem Szilen és nem Vágon élnek , hanem az utcákon. Senki és semmi nem tudja visszaadni számukra az életörömet, mert a sors megakadályozta a jobb sorsra érdemességet számukra.Aki még nem gondolná , most kiteljesedik  írásomban , hogy kiről is szeretnék szót ejteni: ők a hajléktalanok. Azok az emberek, akik reményvesztetten is képesek fenntartani maguk számára a létet, az életet, az élni akarás mindenképpen  erőt ad számukra ahhoz, hogy a kemény fagyokban képesek legyenek tűrni . Jézus akkor is tűrt , amikor megalázták, bántották őt , mielőtt halálával megváltotta számunkra a bűnt, szeretetét árasztva felénk.A hajléktalanok számára is sok erőt ad , ha egy - egy jó szót tudnak kapni a hétköznapok során , és a megvető szemek kerülik őket.   Sorsuk a léthez éppen elég, sokan nem bírják sokáig - e kínokat ,s az utcán álomra szenderülve  ,  örökre lecsukódnak szemeik.