B.Kiss-Tóth László:
(A múlt emlékeiből...)
     KURAFI ALADÁR
(Május:)
     'Hol tarka lepkék kör-köröznek,    s virágszőnyeggé vált a Héthatár, 
       meg-megremeg a bokor ága, 
    ahogy' rajt' trillázik egy kismadár...
-"Ó, még nincs itt! Hol maradt a kedves?" 
     Napok óta várja, ...s hágja Aladár! 
         Ma is úgy osont el otthonából, 
       mint a tolvaj, aki tyúkot lopni jár...
(Október:)
        Már pillangók sem kör-köröznek, 
       kiégtek...

B.Kiss-Tóth László:


Őshonos volt ITT e föld, de már rég nem a MI Országunk(! ),
Bomlottá és romlottá lett világa sem a MI Világunk(!),
Nyolcvanegy éve tart már a nyavalyánk és nincs rá orvosságunk(?),
Szemeinket is mind kilopták, ...és MI mégis jópofákat vágunk...
Lelkünk fojtja keserűség, ó jaj(!), ha egyszer 'berágunk'(!),
E kasztok lusta, rusnya dögeinek a fejükre hágunk(!),
Lesz újra országunk, magyar a nemzetünk és egy jobb világunk,
,És unokáink is imádkozzák majd velünk ősHUN IMÁDSÁG*unk(!):
"MIATYÁNK, ISTENÜNK, BENNÜNK VAN ORSZÁGOD,
ELŐTTÜNK SZENT NEVED ÉS TÖRVÉNY-AKARATOD,

MINDEN NAPUNK GONDJÁT MAGADON VISELED.

Az este lassan kinyújtva lábait, táncot jár a csillagokkal,

miközben arcomon fáradtság jelei keresnek menedéket,

megtöri magányomat a csend , és a gondolat ,

amelyben kedvesem te első helyen foglalod gondolataimat.

Szavakban elmondani nem lehet , mennyire szeretlek én tégedet,

virrasztanék az éjjel együtt, ha tudnám, hogy itt lehetnél velem,kedvesem ,

te éjszakák nyugtatója , szívek melengetője,gyámolatlanok gyámolítója,

öregek fiatalítója,kesergők vigasztalója, szívemnek nyugtató tüneménye.

Felhívlak

A telefonom kezemben tartom , 

tárcsázom számod és hívlak tégedet kedvesem,

mert fáj , hogy nem lehetsz most itt velem,

nem fogod kezem , s nem nézel szemembe kéjesen,

csupán a hangod hallhatom ezekben a percekben.

Kicsöng a vonal, a hangom reszketeg,

még nem veszed fel a telefont,

kivárom a szeretetet, ahogy szólsz, ahogy becézel,

szerelmeddel elfojtod minden bánatom.

/Győr.2010.11.22./

Csupa bűn a politika,

arcok és emberek küzdenek,

féltik a hatalmat, s pozíciót,

átgázolnak mindenek felett!

Sorsunkról szólnak a hamis szavak,

áskálódnak a nagy urak,

dühöngve mondanak sorba el mindent,

a nép sorsa pedig csak marad.

Csupa bűn a politika,

évek és évtizedek leperegnek,

elmúlnak sorsok,maradnak emberek,

de a nép csak tűr, s töprengenek.

Feledtetik a hontalanok,

hogy csillaguk fent ragyogott,

a kéklő ég is messze távol,

eltávolodnak a hazától.

<!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } A:link { so-language: zxx } -->

Gulyás Attila

Fedél nélkül

Milyen szép is a tél ,

ha havat szór oda kint a szél,

milyen jó , ha az ember a

meleg szobába betér.

Szörnyű kín fedél nélkül,

a zord esti éjeken,

szomorú a sors, és szomorú

a küzdelem.

Örlődő, idegtépő kudarc,

félelem és ábránd a jobb élet felé,

ez van bennetek ti hajléknélküli

szegény emberek.

A zúzmara már nem csupán a fákon ül,

hanem orcátokon fagyos dér mereng,

társként lapul fázós kezetekre,

testetek reszkető porcikájának mélyén.

GULYÁS ATTILA

Irodalom az igaz barát

Gondolatban itt vagy velem,

érző kicsi idegen,

lágy hangod üzi a messzeséget,

öleled vékony testem.

Sírig tartó szerelmet ígérsz,

hangodból kibújik a szerelem,

amint elhangzik a számon hozzá:

szeretlek édes kedvesem.

Szeretlek téged irodalom,

idegennek tűnik minden gondolat,

mert még nem ismerlek téged nagyon,

gondolataid mélyét boncolgatom.

Sokszínű éber álomkép lapul benned,

olyan vagy mint egy hatalmas fa,

amelynek ágai sokszínűek tudnak lenni,

az irodalomban is erre kell törekedni.