Egy falunapon – 2006-ban – érdekes és változatos kiállítást láthatott a közönség Szanyban a Művelődési Ház nagytermében. Többek között Berkes József és Csépe Béla is összeállított két tablót, amin – hat családtól elkért – régi fényképek voltak. Ezek között láthattak egyéni, családi, iskolai és valamilyen munkát ábrázoló képeket. Mondani sem kell, hogy ezeknek volt a legnagyobb sikerük!

 Nagyon szórakoztató volt, amint nevették egymást az idős emberek, felismerve magukat a régi osztályképen, amint gatyában, „meztélláb” ültek a földön. Erre emlékezve, Németh Gergely polgármester úr 2009 márciusában felkért, hogy készítsem el a falunapra Szany történetének állandó kiállítását a Püspöki kastély folyosóján. Három hónap múlva falunap! Az ötlet, a cél nagyon dicséretes, hiszen tudjuk, hogy a történelem nemcsak az időhöz, de a rögökhöz is kötött. Ám, aki már végzett valamilyen gyűjtőmunkát, az tudja, hogy a határidőt nézve ez a felkérés még viccnek is rossz volt. Elvállaltam ugyan, de a megnyitás időpontjának augusztus 20-át jelöltem. Sikerült megértetnem, hogy egy település történetének kiállítása soha nem készül el! Legfeljebb akkor, ha megszűnik a település! (Habár Szany, egy kialudt, megsüllyedt vulkán tetején fekszik, nem valószínű, hogy a község is úgy jár mint Pompei!)

Az anyaggyűjtés kezdetben házalásból állt, csak később kezdték hozni a képeket, iratokat stb. Itt szeretném kiemelni azt az 1512-ből származó, pergamenre írt, latin nyelvű családi birtoklevelet, ami túlélte a községet pusztító háborúkat, tűzvészeket. Megmaradása csodának számít!

A helytörténet kutatása levéltárak nélkül természetesen nem képzelhető el. Szeretném megköszönni a Soproni Levéltárnak, a Győri Egyházmegyei Levéltárnak és a Magyar Országos Levéltárnak a nagylelkű segítséget. Külön hálánkat és köszönetünket fejezzük ki dr. Hrotkó Géza kanonok úrnak a latin szövegek irodalmi értékű fordításáért.

Megindult a munka. Az önkormányzat megadta a szükséges anyagi támogatást. Köszönet illeti Huszár Ferencet és az Interfa Bútoripari Kft.-t, hogy tíz darab paravánnal hozzájárult a kiállítás létrehozásához. Hálánkat fejezzük ki Kozma Gyulának is, aki a METALL-RÁB 2001 Kft.-nél elkészítette a falra szerelhető, lapozható, tíz táblás tablótartót. Ki kell emelnem Tóth Imrét, aki a fotók készítésében, nagyításában (néha kisebbítésében), elévülhetetlen érdemeket szerzett, mint a kiállítás egyik állandó alkotója. Ám külön köszönetemet fejezem ki a másik állandó alkotónak, Mészárosné Varga Zsuzsanna könyvtárosunknak is, aki nélkül a kísérő, magyarázó szövegek nem készülhettek volna el ilyen színvonalon.

Külön öröm volt számomra régi tanítványaim – Galambosné Huszár Jolán, Huszár Erzsébet és Huszárné Török Anasztázia – jó kedvvel nyújtott segítsége, mert nélkülük augusztus 20-án sem tudtunk volna megnyitni semmit. Őket is köszönet illeti.

Két év után elérkeztünk ahhoz az állapothoz, hogy helyhiánnyal küzdünk! A 2600 körüli kép, a dokumentumok és a kísérő szövegek elfoglalják a kastély egyik emeleti nagytermét, az emeleti és a földszinti folyosót. Ez azonban legyen a mi gondunk. Továbbra is kérem a tisztelt szanyiakat – helybelieket és elszármazottakat -, hogy a birtokukban lévő régi képeket, iratokat szíveskedjenek másolásra átadni, hogy tovább tömködhessük a történelem foghíjait.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket, ha másra nem is, egy kis nosztalgiázásra!  

A kiállításról készített képgalériát ide kattintva megtekintheti